Kulturális utazás

[LAP TETEJÉRE]

Krakkó, a műemlékek városa

Krakkó. Fél évezred királyi fővárosa többet látott az ország történelméből, mint bármely más lengyel város. Társaival ellentétben karcolás nélkül túljutott az II. világháborún, így falai, művészete, és hagyományai rengeteget megőriztek múltjából. A modern idők sem tudták megzavarni a város hangulatát, látképe meghatározó pontjai nem felhőkarcolók, hanem a vár, és a templomok tornyai. Egyedülálló értékei elismeréseként 1978ban Krakkó belvárosa felkerült az UNESCO első Világörökség listájára – nincs több városa az országnak, mely ennyi műemlékkel (kb. 6000), illetve ilyen hatalmas – körülbelül 2,5 millió darabból álló -  művészeti gyűjteménnyel büszkélkedhet. Természetesen Krakkó nem csak régi épületekből és múzeumokból áll, hiszen él és vibrál, tökéletesen egyesítve múltat és jelent, történelmi hangulatot és egy dinamikus nagyváros pezsgését, szórakozási lehetőségeit. Lengyelország történelme legfontosabb kulturális központjában ma is magas színvonalú művészeti életet találunk. Roman Polanski, Andrzej Wajda, Krzysztof Penderecki - csak néhány világhíres krakkói kortárs művész. A lengyel irodalom két Nobel-díjasa, Czeslaw Milosz (1980), és Wislawa Szymborska (1996) itt él. A városból indult útjára a világ első lengyel pápája. A 600 éves Jagelló Egyetemen sajátították el magyar ifjak a 16. század humanista szemléletét és ismereteit. Ez és egy tucat további felsőoktatási intézmény 70000 diáknak ad otthont (ami a város lakosságának egy tizede!).
Azok, akik szívesebben hagyják maguk mögött a városi forgatagot, Krakkó környékén számtalan lehetőséget találnak. A Lengyel-Tátra legszebb pontját, Zakopanét, a varázslatos, 700 éves sóbánya-múzeumot, Wieliczkát, és a holokauszt jelképévé vált Auschwitz-i haláltábort a várostól egy órás utazásra találjuk. Krakkót meglátogatva nem csak a szemünket, hanem a szívünket is nyitva kell tartanunk, úgy részesülünk a teljes élményben. Ugyanis Krakkónak lelke van.

 

[LAP TETEJÉRE]

Róma, Forum Romanum

A fő köztér (gyakran ezt értjük Forum Romanum alatt) a Forum Romanum vagy, ahogy a rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnum (a mai Campo di Vaccino) a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, mely a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított. A terület eredetileg ingoványos hely volt, melyet Tarquinius Priscus király száríttatott ki és vétetett körül oszlopos csarnokokkal, melyek üdülésre és sétahelyül is szolgáltak. Hossza körülbelül 220, szélessége 35-50 méter, és kis mérete ellenére rengeteg épület és emlékmű állt itt. A terület a középkorban hosszú ideig a város elhanyagolt része vot. A Forum Romanumon több istennek is állt temploma, itt volt Saturnus, Janus és Concordia temploma a Capitolium tövében, Vesta temploma a Palatinus tövében (emellette állt a Regia nevű épület, a pontifex, azaz főpap lakása) és később a Dioskurosoké.
A Forum két részre oszlott: a tulajdonképeni Forum Romanumra keleten, ahol régebben a plebejusok gyülekeztek, és a másik, magasabb, nyugati részre (Comitium), amelyen eredetileg a patríciusok gyülekeztek. A Comitiumon állt többek között: a Curia Hostilia (a szenátus helye), a Carcer Mamertinus (részei: Robur, azaz börtön és Tallianum, azaz kivégző hely) és a Rostra nevű szószék.
Ahogy a város nőtt, a Forum Romanumot is bővítették, és gyönyörű oszlopos csarnokokat, úgynevezett bazilikákat építettek (ezek voltak állítólag a keresztény templomok alapjai, ilyenek voltak pl. a Basilica Porcia, Sempronia, Opimia, később Augustus alatt az Aemilia és főképp a Julia.) Újabb templomokat is építettek (Templum Divi Caesaris, Minervae stb.) Később térszűke miatt a Forum Romanumot észak felé is bővítették, és a hozzá fűződő újabb tereknek és építményeknek egész sorozata keletkezett (Forum Julium, Augusti, Vespasiani, Nervae – más néven transitorium –, Traiani – ez utóbbin volt a Basilica Traiani, a császárnak máig fenmaradt oszlopával, amelyre a császárnak a dákok ellen viselt hadi tetteit jegyezték fel.)

Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai

[LAP TETEJÉRE]

Egyiptom, a gízai piramisok

A piramisok Gíza városának nyugati szélém, Kairótól 11 kilométerre találhatóak. A több ezer éves együttes magába foglalja a piramisokat, a Szfinxet és Khephrén Völgytemplomát.
A piramisok a mágneses északhoz képest 8,5 fokkal nyugatabbra helyezkednek el, valószínűleg a Sarkcsillag felé tájolták őket. Kr.e. 2600 és 2525 között épültek. Dzsószer fáraó idejében az addigi lapos tetejű masztabák helyett más típusú építményeket kezdtek el építeni. Ezek tulajdonképpen egyre kisebb masztabák egymásra helyezésével épültek föl, és általában igen nagy magasságot értek el. Az Óbirodalom kezdetén Szakkarától északra és délre több mint nyolcvan piramis épült, melyek közül a gízai Nagy Piramis a legnagyobb. A terület látogatásához belépődíjat kell fizetnünk.

 

Az építmény magassága eredetileg 146,6 méter, ma 137 méter, ezzel a legnagyobb valamennyi síremlék közül. El tudjuk képzelni, hogy milyen csodálatos látványt nyújthattak a piramisok, melyeket a Moqattam-hegységből származó csiszolt kőlapok fedtek. Ma ezek már nem láthatóak, csak az a 2,3 millió, egyenként 2 és fél tonna súlyú mészkő tömb, mellyel nem bánt el az idő vasfoga. A piramis négy oldala majdnem pontosan megfelel a négy égtájnak, az oldalak dőlési szöge pedig 51°52'. Belül egy lefelé vezető folyosó egy befejezetlen, mélyen fekvő kamrához vezet. A felfelé vezető folyosó a Királynő kamrájához vezet. A nagyobb méretű Nagy Galéria a Király Kamrájában végződik. Ennek falán egyméteres magasságban szellőzőrések találhatóak. Itt semmiféle feliratot vagy díszítést nem láthatunk, a szarkofág pedig üres volt a felfedezők megérkezésekor.

Majdnem olyan magas építmény, mint Kheopsz piramisa. Eredetileg 143,2 méter magas volt, ma 136,5 méter. Mivel magasabbra épült, még nagyobbnak is tűnhet. Khephrén piramisának tetején megmaradt a borítás. A kőlapok fent fekete színűek, alatta világos mészkő, ezalatt pedig csiszolt rózsaszínű gránit volt.  A sírkamrát 1818-ban Giovanni Belzoni találta meg, de a gránitszarkofág sajnos itt sem maradt érintetlenül az utókorra, már az ókorban kifosztották őket.

 

A 62 méter magas piramist fedő alsó gránitlapok, valamint a keleti oldalon található halotti templom romjai megmaradtak. Egy 9. századi kalifa megpróbálta lerombolni a piramisokat, melyet ezzel az építménnyel kezdett. A piramisból 170 000 kőtömböt tudott eltávolíttatni, ezért nyolc hónap után feladta próbálkozását. A délen fekvő három mellékpiramis a király rokonainak síremléke volt.

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Burgenland, a várak földje

A Magyarországgal közös határral rendelkező tartomány, Burgenland Ausztria legkeletebbre eső és egyben legfiatalabb tartománya is, melynek területe kereken 4.000 km2. Tartományi székhelye Eisenstadt (Kismarton). A magyar turisták körében az utóbbi években kezd egyre kedveltebb turisztikai célponttá válni Burgenland. Népszerűségét többek közt történelmi helyszíneinek, kulturális, valamint termál- és sportajánlatainak köszönheti. A tartomány rengeteg meglepetést tartogat számunkra, hiszen számtalan vár, kastély és más műemlék vár ránk, ha ellátogatunk ide.

[LAP TETEJÉRE]

Fraknó

Fraknó első említése 1346: Faruhno. A magas sziklára épült "sasfészket", várat a Nagymartoni grófok építették, miután a szomszédos hegyen lévő első várukat a hainburgi béke értelmében le kellett rombolni. A Nagymartoni család a 15. századtól a Fraknói nevet használta. A vár tulajdonosai többször cserélődtek, volt a Kanizsaiaké, elfoglalták az osztrákok, visszafoglalta Mátyás király. 1491-ben a pozsonyi béke alapján Ausztriához került, s csak 1626-ban került vissza. A várat a török meg sem kísérelte elfoglalni. 1622-től az Esterházy család birtoka. 1635-1642 között Esterházy Miklós a kényelmetlen öreg várfalakat elbontatta és kétemeletes palotát épített a helyén, csak az öregtorony maradt meg, arra is emelet került. A kényelmesebb kismartoni kastély felépülése után a család odaköltözött. A szép hangulatos várkastély ma is az Esterházy családé, múzeum. Két körút van a várban idegenvezetővel. A berendezés, műtárgyak, kincsek, könyvtár, kápolna, fegyvertár, stb.  az eredeti 17-18. századi állapotokat idézi. Aki Őrvidéken jár, feltétlenül nézze meg. A falu temploma a 14. század elején épült, a 17. században bővítették. Fraknót a Trianoni békediktátummal Ausztriához csatolták.

 

Németújvár első okleveles említései: 1157-Kiscen, 1198-Novum Castrum, 1263-Wywar. 1157-ben II. Géza király engedélyével kezdett bencés monostort és favárat építeni a Héder nembeli Wolfer. 1180 körül III. Béla király a bencéseket kitelepítette és kővárat épített. A vár ellenállt a portyázó tatár csapatoknak. 1270-től ismét a stájer eredetű grófi családé, akik a várról kapják Németújvári nevüket. A Németújváriak önállósították magukat, egyaránt hadakoztak az osztrák Albert herceggel, IV. László és III. András magyar királyokkal, végül Károly Róbert csapatai elfoglalták a várat tőlük. Zsigmond király a Lévai családnak adományozta. A 15. század közepétől az Újlaki családé. 1524-től a Batthyány családé. A török időkben fontos erősség volt. A Bocskai felkelés idején habsburg oldalon maradt. 1619-ben viszont Bethlen fejedelem, 1683-ban pedig Thököly mellé álltak a Batthyányak, de a Rákóczi szabadságharc idején ismét labanc pártiak lettek. A vár így megúszta a lerombolást, de 1775-ben megkezdték a falak részleges lebontását II. József adórendelete miatt. A várban múzeum van. A vár alatti települést már 1427-ben városként említik. A Szent Jakab templom 1200 táján épült. A 17. században épült a ferences kolostor és templom. A templomában van a Batthyányak sírboltja. A város Trianon előtt Vas vármegyéhez tartozott, 2.184 lakosából 1.175 német és 984 magyar volt. 2001-ben 27.199 lakójából mindössze 302-en vallották magukat magyarnak.

 

Magyar határőrtelepülés, lakossága székely eredetű. Először a 11. században a gyepűkapuk védelmére telepítettek ide határőröket. A hagyomány szerint eredetileg mai helyétől 3 km-re északnyugatra feküdt. 1289-ben I. Albert osztrák herceg elpusztította, ezután valószínűleg székely határőröket telepítettek ide. Kiváltságait királyaink megerősítették. 1532-ben feldúlta a török. A 16. században lakossága protestáns hitre tért át. 1605-ben Bocskai oldalán harcoltak lakói. 1705-ben lakossága a kurucok mellé állt. 1706. február 15-én Heister tábornok csapatai megtorlásul feldúlták és kirabolták. Csak 1774-ben építhették fel a református templomot. 1809-ben Napóleon csapatai fosztogattak. 1841-ben vásártartási jogot kapott. 1848-ban a lakosok egy huszárcsapat segítségével megsemmisítettek egy horvát csapatot. 1910-ben 3912 lakosából 3039 magyar és 842 német volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1921. október 4-én itt kiáltotta ki Prónay Pál alezredes a Lajtabánságot. 1939-ben városi rangot kapott. 2001-ben 6696 lakosából 4889 német, 1169 magyar, 233 horvát, 84 cigány volt. A település ősi része, a Felszeg magyar többségű.

Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Firenze, a reneszánsz fővárosa

Firenze történelmi centruma 1982 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része. Legtöbb fennmaradt építménye, műemléke a a 14-16. századból, a reneszánsz trecento, quattrocento, cinquecento időszakából származik. A látnivalók többsége a középkori városfalak által határolt területen belül helyezkedik el.

[LAP TETEJÉRE]

A dóm

1294-ben néphatározat alapította. Az építést eleinte Arnolfo di Cambio, később Giotto vezette. 1357-ben az eredeti tervet kibővítették. Brunelleschi 1420-ban átvette a munkát, ekkor készen volt a hosszház és a boltváll magasságáig a kupolatér; ő a kupolát készítette el. 40 métert meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettős héjú kolostor boltozat emelkedik. Szerkezete még gótikus. Vannak újszerű szerkezeti, építéstechnikai jellegzetességei is. A vastagabb belső héjban 64 rejtett, spirálvonalban felfeelé haladó bordát hozott létre, így a kupola szerkezete önhordó lett, nem kellett aláállványozni a teljes építkezés ideje alatt. 1436-ban szentelték fel. A templom 169 méter hosszú, 104 méter széles, kupolája a laternával 107 méter magas. Homlokzatát 1887-ben leplezték le. Belseje meglehetősen puritán, de több gyönyörű festmény és síremlék ékesíti.

 

[LAP TETEJÉRE]

A San Lorenzo-bazilika

A templomot 390-ben alapították és Szent Ambrozius 393-ban szentelte fel. 1425-ben Brunelleschi tervei szerint újjáépítették. A Medici-család megbízásából kezdte el a leégett templom renoválását, de nem volt ideje befejezni. Tervei szerint készült el a régi sekrestye, a Sagrestia Vecchia, és a templom belső tere. Homlokzatának belső része már Michelangelo műve. Egyik mellékhajójában Benvenuto síremléke látható Thorwaldsentől; régi sekrestyéjében szépek Donatello dekorációi.

Biblioteca Laurenziana: A templom szomszédságában őrzik a Medici Cosimotól 1444-ben alapított, többek közt görög és latin klasszikusok igen értékes kézirataival (1000) rendelkező könyvtárat.

Új Sekrestye (Sagrestia Nuova) és a Fejedelem-kápolna (Capp. dei Principi): A Lorenzo-templommal van összekötve a Medici-házból való nagyhercegek 1604-ben Matteo Nigetti által épített temetkező temploma. A Sagrestia Nuovát 1523-1529 között VII. Kelemen pápa megbízásából Michelangelo építette a Medici-család mauzóleumaként. Az épület egyszerű, négyszögletes, kupolás építmény, melyben Giuliano és Lorenzo Medicinek a síremléke található. Michelangelo az egészet nem fejezhette be, de architekturája és faragványai így is egyöntetűek.

[LAP TETEJÉRE]

Uffizi-palota

A Palazzo Vecchio szögletén az Arno felé áll. 1560-tól 1574-ig Vasari építette kormányzati célokra. Jelenleg a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nazionale), a Toscanai Központi Archívum és az Uffizi-képtár (Galleria degli Uffizi) helyezkedik el az épületben. Ez utóbbi a Mediciek gyűjteményeiből keletkezett; művészeti kincseit és gazdagságát tekintve egyike a világ első ilyen galériájának, s leghíresebb múzeumoknak. A képtárat az Arno balpartján levő Pitti-palotával hosszú folyosó köti össze, tele értékes gobelinekkel és más műtárgyakkal. Különlegesen gazdag festmény és antik szoborgyűjteménye. Az alkotások között Giotto, Simone Martini, Piero della Francesca, Beato Angelico, Filippo Lippi, Botticelli, Mantegna, Correggio, Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Caravaggio művei sorakoznak. Német és flamand mesterek alkotásai - Dürer, Rembrandt, Rubens - ugyancsak megtekinthetők. Része a Corridoio Vasariano (Vasari-folyosó) is.

Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai

 

[LAP TETEJÉRE]

Párizs, Louvre

A Louvre-t körülbelül 1200 körül építették erődnek, később a XVI. században újjáépítették, majd királyi palotának használták. Múzeumként 1793-ban kezdett működni. 1980-ban Mitterand ideje alatt rendbehozták, és egy 21 méteres üvegpiramist építettek a közepére. A Louvre-hoz stílusában egyáltalán nem illő üvegpiramis megosztja a párizsiakat: sokan szeretik, és telitalálatnak érzik, sokak szerint viszont elcsúfították a több száz éves épületet. A világ leglátogatottabb (2006-ban 8.3 millió látogatóval), és egyben egyik legnagyobb, legérdekesebb, ésleghíresebb múzeuma több, mint 350 ezer műtárgyat tartalmaz. A múzeum központi tere a Napóleon- csarnok, ahonnan felvonóval lehet eljutni a múzeum különböző részeibe. A Louvre három különálló részre tagolódik, a keleti Sully-, a déli Denon-, és az északi Richelieu- szárnyakra. Érdemes a bejáratnál elvenni egy ingyen térképet, mert bár a fő látnivalókat nyilak jelzik, térkép nélkül könnyen eltéved az ember.
A múzeum körbejárását érdemes a középkori Louvre-t bemutató kiállítással kezdeni. Itt bemutatják Fülöp Ágost erődjének romjait. A földszinti Sully- és Richelieu- szárnyban láthatók a keleti régiségek, többek között Hammurappi törvénytáblája, a világ első jogi irata, és a mezopotámiai szobor, az imádkozó Ebih-il. A Sully-szárny déli oldalán található a híres Milói Vénusz, melyet 1820.-ban vásárolt meg a francia kormány a görög Milosz- szigetről. A földszinti Denon-szárnyban látható az etruszk szarkofág a heverő házaspárral, illetve az olasz szobrok részlege, ahol megtalálhatók Michelangelo szobrai is. Az első emeleti Denon- szárnyban több más olasz festő (Tiziano, Tintoretto, Raffaello stb.) remekműve mellett látható a Louvre büszkesége, a Mona Lisa. Ugyancsak az első emeleten látható a Nagy Galéria, melyben neves francia művészek (Delacroix, Géricault stb.) mellett El Gréco és Goya képei is megtalálhatók. A Richelieu- és Sully-szárny második emeletén a képeké a főszerep. Itt láthatók Rembrandt festménye a Bethsabé fürdője illetve Jan Vermeer, A csipkeverőnő című portréja is.

Külön szárnyban három további gyűjtemény is látható. A Musée de la Publicité plakátgyűjteménye mintegy 100 ezer darabból áll. A középkortól napjainkig láthatók hirdetések, plakátok. A Musée des Arts Décoratifs az iparművészet korszakaiba enged betekintést. A középkortól az art deco-ig mutatja be az iparművészet fejlődését falikárpitokon, bútorokon keresztül. A Musée des Arts de la Mode et du Textile a párizsi divat alakulását követi nyomon a 16. századtól napjainkig. A múzeumban 16 ezer kosztüm, 30 ezer textilminta és 35 ezer divatkellék látható.  A szebbnél szebb képeket, szobrokat és antik tárgyakat nézve számítsunk rá, hogy a Mona Lisa és a Miloi Vénusz körül állandóan akkora tömeg lesz, hogy aki nem elég kitartó, az csak a kép tetejét láthatja. Bár tilos fényképezni, mindenki fotózik, úgyhogy még a kevésbé bátrak is készíthetnek néhány fotót.

Megközelítés: Gyalog a Szajna partján. 1-es metró: Palais Royal, Musée du Louvre, vagy Louvre-Rivoli. megálló. 14-es metró: Pyramides megálló (némi gyaloglással)

 

 

 

[LAP TETEJÉRE]